Jól strukturált, áttekinthető statisztikákkal alátámasztott helyzetjelentést olvashatunk a „negyedik ipari forradalom”, a rohamosan fejlődő automatizálás- és robottechnika társadalmi hatásairól az Index „Az ipari és irodai dolgozók kezdhetnek félni a robotoktól” c. cikkében (http://index.hu/gazdasag/2016/11/02/az_ipari_es_irodai_dolgozok_kezdhetnek_felni_a_robotoktol/ ).
A cikk tényszerűen ismerteti a helyzetet, az egyik új kihívást – de elkövetve egy óriási bakit: a félelemre apellál, ezáltal a fejlődéshez egy negatív kép társulhat. A történelem azonban igazolta, hogy ez egy helytelen út (lásd pl. géprombolások). Félni nem a robotoktól kell! Félni a saját nemtörődömségtől, a saját halogatástól kell! Nem az ipari robottechnika-, az automatizálás és az „Ipar 4.0 filozófiának” megfelelő, megállíthatatlan fejlődés miatt kell aggódni, hanem annak következményeitől, ha erre a „forradalom” gyorsaságú kihívásra nem reagálunk időben, nem készülünk fel rá időben, nem fordítjuk a saját hasznunkra időben!
Van alapja, sőt érthető, megérthető az újságíró stílusa – egy jó hír sajnos „nem hír”, egy cikkre manapság sok estben csak akkor figyelnek fel az emberek, ha a hír megpenget valamit, amitől félni lehet…
A változásoktól, pláne az elkerülhetetlen fejlődésből eredő változásoktól nem félni kell, hanem meg kell ismerni az új lehetőségeket és élni kell azokkal.
S az Index, egy másik cikkében „Digitális melósok kellenek a gyárakba” (http://index.hu/tech/2016/11/02/digitalis_melosok_kellenek_a_gyarakba/) meg is tette ehhez az első lépést. A szerző szemléletesen villantja fel azokat a kezdeményezéseket, új lehetőségeket, amik az Ipar 4.0 fogalmainak megfelelve születőben vannak.
Az Ipar 4.0 nem pusztán rohamléptekben haladó technológiai változás, hanem tulajdonképpen egy „vízió”, egy új szemlélet, ami új gazdasági-, társadalmi és üzleti modellek kialakítását is szükségszerűvé teszi. Ennek pedig első lépése a megismerés. S ha megismertünk valamit, valószínű kevésbé félünk tőle.
Hogy mennyire szükségünk van arra, hogy a szemléletünket alakítsuk pozitívan, jól tükrözi Peter Gray professzor, a Bostoni Egyetem pszichológia professzorának elképzelése is (olvasható pl. a HVG-ben: http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20161103_robotok_munkahelyek_munkanelkuliseg?s=hk ).
Szerinte is könnyen elképzelhető, hogy az ipar és a robottechnológia fejlődésének eredményeképpen mintegy heti 10 óra emberi munkával biztosítható lesz a megélhetés. A maradék időben aktív játékokkal, emberi természetünknél fogva a szabadidő játékos, aktív eltöltésével telhetnek napjaink. Ez a játékosság valószínű genetikailag belénk van kódolva, feltehetően az ősember sem „dolgozott” heti 20 óránál többet, sőt az élelemszerző vadászatot is inkább játékos küzdelemként, sem mint „munkaként” élte meg – írja prof. Gray. Jóllehet ez a jövő technológiailag nem elképzelhetetlen, mint minden „álmodozó”, a megvalósításhoz szükséges gazdasági modell megvalósítását meghagyta a közgazdászoknak.
Magyarországon is egyre több olyan írás jelenik meg, ami tárgyilagosan, közérthetően igyekszik tájékoztatni, s hivatásszerűen is elkezdődődtek az Ipar 4.0-val kapcsolatosan a felmérések, illetve ezen túlmenően folyik a tudás-átadás feltételeinek kidolgozása – például a cikkben is említett Ipar 4.0 platform kereteiben. Ezen platform munkájában a Seaconeurope Kft is részt vesz, többek közt a robotoknál is sokkal nagyobb kihívást jelentő IT- és információbiztonsági megoldások kutatásával és fejlesztésével.
